2. Csúcsösztön
A Buddha Air egyórás Mountain Flightjától nem vártam túl sokat. Gondoltam,  mindenesetre érdekes lesz, ha nem is azért, mert ez a legnagyobb hegy, hanem mert ez tényleg egy nagyon nagy hegy. 100 dollár. Mint 10 nap a kathmandui hotelünkben. Az Everest repülés valami óriasi volt. Ez egy természeti csoda, amin csak száj elé tett kézzel, kikerekedett szemmel ámulni lehet. Nekem megint az jutott eszembe, hogy ez egy gigászi templom, sőt, templomsorozat, ugyanis vagy 20 hatezer feletti csúcsot lát az ember, sőt néhány helyen átlátni a tibeti, szürkébb hegytömegre is, ahonnan átpislogott ránk a markáns és magányos Khailash.  Aztán jött a nagy hegy. Átborzongott rajtam valami, amit csak a szerelmes kivánás egy válfajaként hívhatok.  Hegy, templom, szerelmi vágy. Biztosnak tűnik előttem az, hogy azért jelent akkora presztizst oda felmenni, mert ez lényegében egy vallási beavatási rituálé aprópénzre váltott analógiája - kicsit európai, túldirekt annak viszonylatában, mintha valaki például szerzetesi életet vállal és hosszú nélkülözéssel és koncentrációval szellemi úton próbál közelebb kerülni a lét ősforrásához, bár mivel erre az útra otthon példát sem látunk, nemhogy tanitva nincsen, nem köthetünk ma még bele a hegymaszósdi nevű győzelmi játékba, mégha oly butának látszik is olykor. Hogy hivhatnánk másként, ha valaki hit nélkül keres bevatottságot?
(A mászás egyébiránt nem nélkülözi a szellemet, de inkább beszükülő tudatot épit, semmit kitágulót.)

Itt (Nepálban, Ázsiában) például annyira egyertelmű, hogy az embernek vallásra elemi szüksége van, ezt kell mondjam, ateista szülők kereszteletlen gyereke, nem bármi egyéb, mint az életünk traszcendens kibontakoztatása miatt, ami sejtésem szerint a valódisag záloga. Az európai (keresztény) felfogással szemben, amely az emberi érzékelés és értelmezés korlátait hirdeti az isteni mindenhatóság deklarálásával, itt úgy a hindu, mint a buddhista felfogás szerint (ami Nepálban templom szinten - botrányos Ázsia! - is gyakran teljesen összefolyik) a hindu tika amely a harmadik, mindentlátó és mindenttudó buddha-szem megfelelője és arra utal, hogy az emberi világ-érzékelésnek a Kelet tudása szerint külső korlátja nincsen.

Itt jusson eszünkbe az a Hillary aki fajtája zászlóshajójaként először, és az a Tenzing Sherpa, aki nélkül sohasem, és aki ténylegesen először, bár
magától sohasem ment volna fel a Sagarmatha csucsra, ahogy itt az Everstet hivják.

3. A-B variáns
Vallásra azért van szükség, mert az ember elsődleges érzékeivel nem éri körül magát, a hit pedig rendszerint arra irányul, hogy mindenkor létezik egy pillanatnyi kompetenciánkon túlmutató, értelmes világ. Ázsia ezen a felismerésen ezredéves viszonylatban van túl - itt nyilik fel az a misztikumnak vélt ténylegesség, ami a keleti művészet és életmód gyakran ijesztő és megviselő valóságát adja, valamint az a "kiszélesitett" tudomány, amit egyre szivesebben importálunk, például orvosi területen. A hindu és a buddhista művészetben a "borzalom" keresése jellegzetes, mert ez az a pont, a borzalom, amikor a szemlélő és a tárgy egybeér. Részben hasonithatjuk a katarzis fogalmához. Nem az isten vagy a papok kegyetlenségének a demonstrálására kell a borzalom, vagyis a nagymértékű érintettség-élmény - hitet tesznek a valóság mellett, mert számukra borzalom: nincs.

4. Singing bawl
Rézlavór, egyszerű tárgy, tenyerembe veszem, megütöm. Zeng. Figyelek. Kis bottal a peremét tekergetem: rezeg. Itt tucatáru ez, egyenesen Tibetből, legalább 40 éves - biztos nem az, nem érdekel, hand made, szuvenir. 2 percig zeng. Legalább. Igazi, rendes anyag, kalapácsnyomok. A papir szerint, amit kikönyörögtem a boltostól, kezdetben volt a semmi, abban lett a szél. A szélből hang lett. A singing awlban a világ hangja a szivig hat, ahol harmónia születik. Igy, egy kicsit nehézkesen fogalmaz. Hanyattfekszem, a hasamra teszem. A hozzá kapott ütőkével megütöm. Lassan halkulva rezget. Nem tudom, ez-e a harmónia. Jó. Eredetileg kinai. Valami ilyen meteort találtak. Massziroz is. Eltérőek a vélemények. Khukri görbekést nem vettem.

Forrás: prokontra.hu