Az első „úristen, de gyönyörű” felkiáltáshoz le se kell szállni a repülőről, hiszen ha Kínából közelítjük meg Katmandut, földet érés előtt fél órával az egybefüggő felhőtakarót maga a Mount Everest csúcsa szakítja át, és az a benyomásunk támad, hogy a világ teteje csupán karnyújtásnyira van tőlünk.
Leszállás után az ember szinte azonnal Katmandu kellős közepén, poros, szegény, de nyüzsgő és ezernyi újat ígérő utcáin találja magát. Aki volt már Indiában, az nagyjából tudja, mire számíthat, de így vagy úgy, a város forgataga még a megszállott Ázsia-utazókat is ámulatba ejti. A szűk sikátorokban szüntelen tülköléssel, dudálással és kurjongatással kerülgeti egymást biciklis, gyalogos, motoros, (teher)autó és egy-egy kósza csirke vagy tehén. A hordárok enyhén fájdalmas arckifejezéssel cipelik a fejükre erősített, olykor több tíz kilós terhüket, és ügyesen kerülgetik az utcán rohangáló koszos kis gyerekeket. Útjelzésekről, közlekedési lámpákról vagy házszámokról ne is álmodozzunk, és a térkép is inkább csak az iránytű funkcióját tölti be. Ami nem is baj, mert az igazi élmény éppen az utcákat képező milliónyi bazár, kávézó, imahely, sztupa felfedezése. Így, tudatosan elveszve, bolyongva, komótosan sétálgatva jó megcsodálni a sajnos igen romos állapotban lévő, de pazar faragványokkal díszített házakat. Hagyjuk, hogy a tömeg sodorjon, hiszen akárhol lyukadunk ki, biztosan valami újat fogunk látni. Kell egy kis idő, amíg az ember felocsúdik az első sokkból és lemond róla, hogy fényképezőgépét gépfegyvernek használva másodpercenként tíz kockát ellőjön.

Csillagtúrák Katmanduból
A város szíve a Thamel negyed és az onnan tíz perc sétára lévő Durbar tér, ahol élő múzeumként tárul elénk a nepáli építészet veleje: az kilencszintes lakótornyú, aranyozott királyi palota, az elefántfejű Ganésza temploma vagy az aranykapus koronázóudvar. De igazából a város bármelyik részére elsétálhatunk, hiszen minden közel van, és a látnivalók ugyanolyan mesekönyvszerűek. Katmandura két nap biztosan kell, hogy ne teljes önkívületben kelljen felkerekednünk a többi nevezetesség megtekintésére. A főváros körüli völgyben csillagtúraszerűen bejárható kisebb városok közül ki-ki vérmérsékletétől és választott közlekedési eszközétől függően egy nap alatt akár többet is megnézhet. Feltétlenül el kell zarándokolni Patanba, a (szintén) Durbar térre, az évszázados buddhista kolostorba. Fel kell keresni a Szvajambhunatot, azaz Majom templomot, amely a külföldiek körében népszerű nevét a falai között és az odavezető hegyen élő több száz majomról kapta. Éjszakára is érdemes megszállni Baktapurban: a nevari építészet kincsesdobozénak (mondhatnánk, a helyi Szentendrének) hangulatos utcácskáival, lenyűgöző főterével egyszerűen lehetetlen betelni.

Útviszonyok
Nepál másik nagy attrakciója a Pokharába vezető út. Bár csodálatosak a féltrópusi erdőkkel fedett és meredek szurdokokkal szegélyezett hegyek, a lélegzetünk mégis attól állt el – szó szerint –, amit a helyiek nemes egyszerűséggel autópályának, illetve közlekedésnek mondanak. Nepálhoz képest a magyar út(v)iszonyok egyenesen svájcinak mondhatók. A nepáli közlekedésnek csúfolt autómozgásról annyi megnyugtatót mondhatunk, hogy az első negyedóra egybefüggő pánikrohama után az embert megszállja valami földöntúli nyugalom, amit leginkább a „most már minden mindegy” érzéssel lehet leírni. Még a megrögzött ateisták is buzgón forgatni kezdik az előző nap kemény alkudozással beszerzett mini imamalmukat. Szerencsére azonban az utazók túlnyomó többsége túléli a 200 kilométeres utat, ami jó esetben is hat órát tart (tehát kábé 30 kilométeres átlagsebességgel kell számolni). Repülővel ugyanez 35 perc, de akkor nem láthatnánk Mankamanát és Bandipurt.
Mankamanában, Nepál egyik leghíresebb templomában – ahova már libegő visz fel, úgyhogy nem kell megmászni a több ezer lépcsőt – mind a mai napig kecskék százait áldozzák fel az odalátogató hívők abban a reményben, hogy az istenek buzgalmukat fiúgyermekkel hálálják meg. A rohangáló gyermeksereg nemek szerinti aránya láttán persze nyilvánvaló, hogy az égieket a sok vér nem hatotta meg. A kilátás viszont itt is csodálatos, és pár száz forintnak megfelelő összegért a helyi guruk meg is áldják, akinek az kell.
Innen még két-három óra zötykölődéssel érünk el az évszázadokat szinte érintetlenül átvészelt Bandipur falucskába, amely. Érdemes megszállni a falu határán épített Bandipur Mountain Resortban, ahol az ember a Gyűrűk Ura forgatási helyszínén érezheti magát.

Kikapcs
Végül enyhén koszosan, de tele élménnyel és megkönnyebbülve, hogy túléltük az utat, megérkezünk Pokharába. A város az aktív kikapcsolódást kedvelők paradicsoma. A túrázástól a vadvízi evezésen át a siklóernyőzésig itt mindent ki lehet próbálni, de aki nyugodtabb örömökre vágyik, az is megtalálja számítását, hiszen egy csónakázás vagy még inkább egy jó úszás a hófödte hegyek tövében elterülő Feva Tal tóban mindenkinek segít átérezni, hogy spirituálisan is egy másik világba került. Külön program háztetőt keríteni a naplementenézéshez: katartikus látvány, ahogy a nap utolsó sugarai percről percre mind gyönyörűbbre festik a 6-7 ezer méteres hegycsúcsokat!
Nepálról legtöbbünknek a Himalája, a vakmerő sziklamászások, a vadregényes természet vagy a hírekben is sokszor emlegetett Himalája alaptábor jut eszébe, de elkényelmesedett városlakók sem maradnak program nélkül. Az ország csodálatos természeti kincseit nemcsak kemény gyalogtúrák árán lehet megismerni, hanem úgy is, hogy nemzeti parkokban barangolunk. A legfelkapottabb a Royal Chitwan Nemzeti Park. A Nepál más helyein megszokott 30–40 dolláros szállodaárak után a park 150–350 dolláros árak borsosnak tűnnek, de érdemes megfizetni a jobb szállodát – amilyen például a Tiger Tops Lodge vagy a Tiger Tops Jungle Lodge –, mert különben pont a lényegről maradunk le. A csend és a nyugalom mellett a hely igazi attrakciója a vadon közelsége. Benevezhetünk egy tigris- és orrszarvútúrára elefánthátról, de a legnagyobb dobás az elefántfürdetés. A játékos óriásokon dobálózva azért tartsuk észben, hogy a folyóban, ahol a fürdetés zajlik és ahol utána úszni is lehet, krokodilok nyüzsögnek, bár e tény ismertetéséről a túravezető hajlamos elfeledkezni.

Érdemes tudni, hogy

Egyszeri belépésre jogosító vízum: 30 USD
Pénznem: rupia
Szálloda: Nepál a hátizsákosok Mekkája, szinte minden 100 méteren  van egy barátságos ifjúsági szálló angolul beszélő személyzettel
Hoteltippek:
- International Guest House: 35 dollár/éjszaka
- Yak & Yeti hotel: 5 csillagos luxusszálló Katmanduban, minimum 185 dollár /éjszaka
- Fishtale Lodge: egy teljes szigeten terül el, nemcsak az ára (minimum 140 dollár/éjszaka), hanem szolgáltatása is átlag fölötti
Kocsibérlés: 5 napra 220 dollár
Időeltolódás: 4 és háromnegyed óra plusz

Forrás: latte.hu